magyar egészségügy

A kórházak felújítása, új gépekkel, műszerekkel való ellátása helyett stadionokat építenek, a gyógyítás helyett a labdarúgásba ömlik a TAO-pénz                                                           

A magyar egészségügy helyzetét jellemző legmegfelelőbb kifejezés inkább kimondható mint leírható.

Amikor egy hazai kórházban először elmegy a sürgősségi ellátás meghatározó orvosa, később az altató orvosok csoportja távozik, majd a szülészet, aztán az intenzív osztály, a radiológia kerül az újságok címlapjára,  akkor már nem csupán a körülményekben, hanem a rendszerben kell keresni a hibát.

A nemzeti elhallgatás helyett a problémák kimondását vállaló orvosok nagyjából egybehangzó véleménye, hogy nem csupán az alacsony bér az oka az orvosok elvándorlásának, hanem a lepusztult infrastruktúra és az elsumákolt rendszerváltás miatt az átkosból átöröklődött hűbérúri rendszer is.

Amikor a kórházak felújítása, új gépekkel, műszerekkel való ellátása helyett stadionokat építenek, amikor a gyógyítás helyett a labdarúgásba ömlik a TAO-pénz, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy a javuló körülmények helyett romló viszonyok, helyenként lepusztult infrastruktúra jelenti a gyógyítás tárgyi alapjait és akkor még az orvoshiány miatt a betegek számára egyre rosszabb esélyt kínáló műtéti várólisták nem is kerültek szóba. 

Hiányzik 3000 orvos 

Hiányzik 3000 orvos, és minden második magyar érsebész már külföldön dolgozik, pedig a halálozási okok között vezető helyen találhatók a szív és érrendszeri betegségek                                                     

A híradások szerint naponta 3 orvos és 2 ápoló megy külföldre dolgozni. Hiányzik 3000 orvos, és minden második magyar érsebész már külföldön dolgozik, pedig a halálozási okok között vezető helyen találhatók a szív és érrendszeri betegségek. 

Olvashattuk, hogy egy nyugdíjas, otthon, saját maga műtötte ki a lábából a vérrögöt., mert úgy gondolta, hogy nem érné meg azt az időpontot, amikor műtétje sorra kerülne. Azt is érdemes lenne pártatlan, független szakértőkkel kivizsgáltatni, mi a valós oka, hogy 2015-ben  5000 fővel többen haláloztak el  októberig mint 2014-ben.

Az egészségügyet felügyelő kormánytagok nyilatkozatai és érvei mellett a nemzeti együtt gondolkodás rendszerét feltételezve érdemes meghallgatni a másik oldalon álló fiatal vagy akár idősebb orvosok véleményét is, akik naponta szembesülnek a problémákkal, a valós okokkal.

A JDP  egészségügyi program

A  JDP egészségügyi programja alapján a magyar egészségügy helyzete akár egy év alatt rendezhető lenne

A JDP egészségügyi programja alapján a magyar egészségügy helyzete akár egy év alatt rendezhető lenne, ha hasonló összegű pénzt fordítana az állam az egészségügyre mint a labdarúgásra. Európai körülmények, rövidebb várólisták, javuló mutatók, ez mind elérhető lenne. Az ellátás viszonyait pedig az ott dolgozók lennének képesek megváltoztatni, a változást akaró, a változással egyetértő  vezetőkkel együtt.

A JDP szerint megoldás lehetne a külföldre távozott orvosok jelentős részének visszahívása. Már 700-800 ezer forintos havi fizetés kellő motiváció lenne a hazatérésre, mivel itthon jóval olcsóbb a megélhetés, másrészt ők ide születtek, ahol most dolgoznak ott bevándorlók maradnának. Ők megszokták, hogy hálapénz nélkül gyógyítanak, mert külföldön ez a természetes.

Viszonylag rövid időn belül 1500-2000 orvos hazatérésére lehetne számítani, akik hoznák az új tudást is magukkal, már természetes állapotnak véve azt, hogy hálapénz nélkül gyógyítanak, ahogyan teszik ezt külföldön. Hasonlóan sok nővér jönne haza a mostaninál jóval magasabb fizetésért, mert megérné nekik, hozva magukkal a magas színvonalú minőségi ellátás rutinját, ami a külföldi munkájuk során elvárás volt.

Már ez önmagában minőségi ugrást jelentene a magyar egészségügyben. A hazatérő orvosok egyrészt új tudást, új szemléletet hoznának, másrészt annak ismeretét is, hogyan lehet és kell irányítani, szervezni a minőségi egészségügyi ellátást.

ezt akartuk?

Irányváltást !

A magyarok kétharmada szerint rossz irányba mennek a dolgok. A magyarok kétharmada irányváltást akar. Van aki Orbánnal, van aki nélküle. Nyugati demokráciát. Nyugati béreket.  Nyugati jólétet.

harc helyett jólétet! 

AZ ARÁNYOSSÁG ELVE

A magyar állampolgárok jelentős része a diktatúra utóéletének, a diktatórikus jogszemlélet nehezen kiküszöbölhető utóhatásának tekinti a demokratikus jogállamban létező és érvényesülő aránytalanság elvét.

Már a legkisebb közlekedési bírságért tízezreket kell fizetni, de
más jellegű szabálysértés esetén is a minimálbér összegét elérő vagy
meghaladó bírságot szab ki a hatóság.

Ez, a hibázásra való hajlamot nélkülöző tökéletes ember kinevelésére szolgáló stratégia szándékától eltérően inkább a társadalomban még bőven jelenlévő félelmet és feszültséget erősíti. A szabálysértések meghatározó hányadának oka a figyelmetlenség, amely a túlhajszolt, szorongással teli életmód – koncentráló készséget
csökkentő – következménye. 

A létező, a megélhető állapot megannyi kényszere, a megélhetésért folytatott küzdelem, az egzisztenciavesztéstől
való félelem politikai tömjénezéssel sem törölhető ki az emberekből, nem csoda, hogy nagyobb a hibaszázalék a közlekedésben vagy a határidők betartásában.

Az állam mindezt figyelmen kívül hagyva, a nulla tolerancia elvét
alkalmazva hibátlan cselekvést vár el állampolgáraitól, ugyanakkor az
állam a saját mulasztásáért, hibájáért az esetek túlnyomó részében nem fizet kártérítést.

Amíg az állam által kirótt bírságok a hazainál tízszer nagyobb átlagbért
biztosító államok által kivetett bírságok szintjén vannak, addig
az állam részéről elkövetett hibák, mulasztások miatt – ha egyáltalán
fizet az állam – az állampolgároknak fizetett kártérítés összege messze
aránytalanul kisebb, mint amit hasonló esetekben a magyar átlagbérnél tízszer nagyobb átlagbért fizető államok fizetetnek kártérítésként.

Egyszerűbb esetekben szinte természetes, hogy az állam nem fizet, súlyosabb esetekben is hosszú ideig tartó perben, bíróságon lehet érvényesíteni
a kárigényt, de az ismert bírói gyakorlat szerint megítélt kárösszeg csupán töredéke a nyugati fejlett országokban hasonló esetekben kifizetett összegeknek.

A legsúlyosabb esetek egyikének tekinthető, amikor egy állampolgárt ártatlanul gyanúsítanak bűncselekménnyel és emiatt letartóztatják, majd több hónapos fogva tartás után szabadon engedik. Az államnak
emiatt jelentős összegű kártérítést kellene illetve illene fizetni a
szabadságától megfosztott állampolgárnak.

Az ilyen ok miatt fizetett kártérítés összege azonban olyan csekély,
hogy az erősen megkérdőjelezi a demokrácia egyik alapelvének az arányosságnak az érvényesülését.
Ha valaki rossz helyen áll meg autójával és kerékbilincset kap, annak levétele több napi törvénytelen fogva tartás esetén fizetett kártérítés összegével egyező összegbe kerül, ha pedig elszállítják az autót, akkor
a kifizetett büntetés a több hetes törvénytelen fogva tartás esetén
járó kártérítés összegét is elérheti.

Az autó szabaddá tétele, az autó szabadságának ára jóval nagyobb
összegű ellenértéket képvisel mint az ember egy napi szabadságának ára. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az arányosság elvét sértően magas a
bírságok összege, mértéke, másrészt azt, hogy bántóan, pontosabban megalázóan alacsony az ember szabadságának ára, mint ahogyan a diktatúrában is alacsonyra értékelte a hatalom a szabadságot, a szabadság árát. 

Ilyen a mi mai demokráciánk.
A parkolási díj befizetésének elhúzódásakor – amíg pénzt váltunk, hogy legyen aprópénzünk –, akár negyedórás késés esetén akkora büntetés jár, amelynek összege a több napos törvénytelen fogva tartás miatti kártérítés összegével egyenlő. 

A mindennapjainkban jelenlévő aránytalanságra még számos hasonló példa lenne felhozható, ami erősítheti a meggyőződést, hogy bőven van még teendő a demokrácia kiteljesedése és az arányosság megteremtése érdekében.