európai
unió
A JDP programjának alapját képező B-modell szerinti jövőkép olyan Európai Uniót vizionál, amely képes nagyhatalomként fellépni és működni
A JDP programjának alapját jelentő B-modell szerinti jövőkép olyan Európai Uniót vizionál, amely képes nagyhatalomként fellépni és működni, amelynek politikai vezetői, a tagállamok vezetői annak tudatában hozzák meg döntéseiket, hogy ők nem csupán egy kisebb vagy nagyobb nemzetállam vezetői, hanem egy közel 500 millió fős lakossággal bíró nagyhatalom legfelsőbb politikai vezetésének egyenrangú tagjai.
Az
Európai Unió több mint ötven éves története során olyan politikai és
gazdasági formációvá vált, amilyen előtte még nem volt a világon. Az
Európai Unió nem állam, nem föderáció, hanem a tagállamok
együttműködésén alapuló gazdasági-politikai közösség.
A
kezdetben hattagú nyugat-európai szövetség mostanra 28 országból álló,
Európa nagy részét magába foglaló államszövetséggé alakult. A bővülés
nem tekinthető lezártnak. Az Európai Unióba történő belépés valós
lehetőség minden olyan európai ország számára, ahol demokratikus
jogállam létezik, piacgazdaság működik, és a tagságra jelentkező ország
államigazgatása képes a tagságból eredő jogok érvényesítésére valamint
a kötelességek betartására.
Az Európai Unió csúcsszerve a
tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács, amelynek elnöki
tisztségét félévente más tagország adja. Az Európai Tanács hozza meg a
fontos, stratégiai döntéseket, kialakítja a közösség általános
politikai irányvonalát. Az Európai Tanács nem jogalkotó szerv, döntései
konszenzusos alapon meghozott politikai döntések, melyek az EU
különböző szintű jogalkotó fórumain öltenek hivatalos formát. A Tanács
ülései többnyire nem nyilvános ülések, a döntéseket zárónyilatkozatban
teszik közzé. Az Európai Tanács üléseit 2000 óta - nizzai
egyezmény - főként biztonsági okok miatt Brüsszelben tartják.
Az
Európai Unió kormányának tekinthető az Európai Bizottság, melynek fő
feladata a döntések előkészítése, a javaslatok előterjesztése és az
elfogadott javaslatok végrehajtása is. Az EB a jogszabályok
kezdeményezése és becikkelyezése mellett az uniós szerződések őreként
is tevékenykedik, amik voltaképpen az Európai Unió jogalapját jelentik.
Az egyes szakterületek ügyeit intéző hivatalok vezetői a biztosok,
valójában ők az Európai Unió kormányának miniszterei.
Az
Európai Bizottságnak a jelenlegi rendszer szerint annyi biztosa -
minisztere - van, ahány tagországa van az Európai Uniónak. A szerződés
szerint minden tagállam egy biztost küldhet a testületbe. Minden
biztosnak megvan a saját szakterülete, amely vonatkozásában ő a felelős
az uniós politikáért. Az Európai Unió biztosainak függetlennek kell
lenni a tagállamoktól, nem vehetik figyelembe az őket küldő ország
kormányának kéréseit vagy utasításait. Az EU biztosainak az EU összes
állampolgárának érdekeit kell képviselni. Az Európai Bizottság munkáját
igen jelentős létszámú alkalmazott, 23 000 fő segíti.
Az
Európai Unió intézményei közül fontos szerepe van a tagállamok
minisztereiből álló Miniszteri Tanácsnak, mert ez az EU legfőbb
jogalkotó és döntéshozó szerve. A Miniszteri Tanács határozatai,
rendeletei, irányelvei valamennyi tagállam számára kötelezőek.
A Miniszteri Tanács hat
fő feladata:
1./ Közösségi jogszabályok kialakítása, elfogadása, számos
területen közösen az Európai Parlamenttel.
2./ A tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása.
3./ A Közösség nevében szerződés kötése harmadik országokkal
és nemzetközi szervezetekkel.
4./ Az Európai Unió költségvetésének elfogadása.
5./ Az EU közös kül- és biztonságpolitikájának meghatározása.
6./ A nemzeti rendőrségek és bíróságok együttműködésének
összehangolása.
A
Miniszteri Tanács a tagállamok adott kérdésért felelős minisztereiből
áll. A Tanács adminisztratív működését a Tanács Főtitkársága
biztosítja. A Tanács tagjai tanácsülésen döntenek, melynek napirendjét
és munkáját az Állandó Képviselők Bizottsága készíti elő. A
tanácsüléseken a miniszterek a kormányaikat, illetve a kormányaik
álláspontjait képviselik. A Miniszteri Tanács munkatervét a Bizottság
munkaprogramja és az elnökségi program határozza meg.
Az
Európai Parlament az Európai Unió parlamentáris testülete. Az Európai
Parlament az Európai Unió Tanácsával, és az Európai Bizottsággal együtt
alkotja az Európai Unió törvényhozói hatalmi ágát. Az Európai Parlament
székhelye Strasbourg, de Brüsszelben is ülésezik. Az Európai Parlament
az egyetlen, amelyet közvetlenül választanak. Az Európai Parlament
felügyeli az Európai Bizottság munkáját, az EP képviselők szavazatával
jóváhagyja a testület kinevezését és bizalmatlansági szavazással vissza
is hívhatja. Az Európai Parlament ellenőrzi az Európai Unió
költségvetését is. Az EP képviselői helyeinek felosztása az
egyes
tagállamok népessége alapján történik. Ugyanakkor a kisebb államok több
képviselőt küldhetnek, hogy megfelelő legyen a képviseletük.
Az
Európai Unió pontosan meghatározta az együttműködés alapjait és ennek
három alappillérét. Az első alappillért az egységes piac, a
közös
mezőgazdasági, regionális, gazdasági és pénzügyi politika jelenti. Az
Európai Unió költségvetésének legnagyobb részét az első pillér
finanszírozására fordítják.
A második pillér a közös
kül- és biztonságpolitika , melynek kialakítása lassan és sok vitával
halad előre. Számos kérdésben keresik a nemzeti és közösségi érdek
érvényesülésének konszenzusos megoldását.
A harmadik pillért
a tagállamok közötti bel- és igazságügyi illetve bűnüldözési
együttműködés jelenti. Az európai rendőrség, az Europol ennek keretében
működő bűnüldöző szervezet, de e körben említhető a schengeni
információs rendszer is, aminek fő jellemzője, hogy a tagállamok
rendőrségei megosztják egymással a körözött vagy gyanúsított
személyekre vonatkozó adatokat, információkat.
Az Európai
Unió talán legfontosabb alappillérét az egységes piac jelenti. A tőke,
az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlásának biztosítása
lehetővé tette az EU tagországaiban működő vállalatok, vállalkozások
számára több mint 500 millió fogyasztó elérését.
Az
egységes piac a vártnál is jobban növelte a hatékonyságot,
gazdaságosságot, a bevételek megugrása pedig az árak csökkenését
eredményezte. Az egységes piacon sokkal több vállalat versenyez
egymással, ennek következménye az áruk és szolgáltatások bővülése, a
minőség javulása és az árak mérséklődése. Az Európai Unió polgára a
hazájában lévő boltokban már az unióban előállított árucikkek
sokaságából válogathat, a választék bővülése révén is érezheti a
gazdasági közösség előnyeit.
A egységes piac biztosítása
egyes szolgáltatások esetében - például egészségügy, oktatás - kevésbé
gyorsan halad. Ennek vonatkozásában például problémát jelent, hogy a
tagállamok más-más szabványokkal rendelkeznek, ezek egyeztetése,
kölcsönös elfogadása nem zökkenőmentes. Hasonlóan gondot jelent a
különböző szakmai képesítések és diplomák egyenértékűségének elfogadása
is. Az egységes piac teljesebb integrációjának és hatékonyabb
működésének fékezője a nemzeti adórendszerek különbözősége, mely nem
csupán a gazdasági növekedés élénkítése de az árképzés szempontjából is
problémát jelent. Az egységesülés akadályát jelenti az egyes
tagországok eltérő gazdaságfilozófiája is.
Nehéz
lenne olyan egységes jövőképet alkotni az Unió gazdasági fejlődése
vonatkozásában, amibe beilleszthetők egymással ellentétes
gazdaságfilozófiából kiinduló gazdaságfejlesztési koncepciók.
A
jólétet mint célt elvető illiberális munkaalapú gazdaság és a jólétet
mint megkérdőjelezhetetlen célt kitűző liberális piacgazdaság elvi
alapon szemben álló, ugyanakkor az EU politikai-gazdasági közösségében
létező formáció, ám a közös fejlődésre víziót kitalálni legalább
annyira megoldhatatlan feladat mint a kör négyszögesítése.
Az
Európai Unió tagállamai számára kiemelten fontos a közös agrárpolitika,
hiszen ennek támogatására fordítják az uniós költségvetés jelentős
részét. Sok ellentmondással teli, komoly feszültséget gerjesztő tény,
hogy a közös agrárpolitika viszi el az uniós költségvetés jelentős
hányadát, holott a mezőgazdaság az Európai Unió GDP-jének csupán 2 %-át
termeli meg és az aktív keresőknek csak az 5 %-át foglalkoztatja. Ennek
másik vonzata viszont az, hogy az EU egyrészről kötelességének tartja,
hogy a tagállamok fogyasztóit megfizethető áron jó minőségű
élelmiszerekkel lássa el, másrészről pedig az élelmiszereket megtermelő
mezőgazdasági vállalkozók megfelelő életszínvonalat biztosító
jövedelemhez jussanak. Az Unió közös agrárpolitikája védi az uniós
termelőket és védővámokkal akadályozza meg az Unión kívüli országokból
olcsó mezőgazdasági termékek beáramlását.
Az Európai Unióban
az egység kézzel fogható jelképének nevezik a közös valutát, az eurót.
Az Európai Unió polgárainak többsége már az eurónak elnevezett
fizetőeszközzel vásárolhat, utazáskor nem kell pénzváltással bajlódni
és annak költségeit fizetni. Az euró alkalmazásával megszűnt a nemzeti
valuták árfolyam-ingadozása és így a tagállamok között az árak is
összehasonlíthatóvá váltak. Az euró bevezetésével alacsony
lett
és kiszámítható az infláció, de alacsonyak a hitelkamatok is.
Az
Európai Unió a világ leggazdagabb térségei közé tartozik, ahol egyaránt
jelen van a kiemelkedő jólét és a szegénység, a nélkülözés is. Nagy a
különbség az uniós tagállamok fejlettsége és gazdasági teljesítménye
között is. Az új uniós tagállamok csatlakozásával - 2004 és 2007 - az
EU egy főre jutó GDP-je 16 %-al csökkent. Az EU tagállamainak
életszínvonal különbsége, jelentősen eltérő jövedelmi viszonyai
felgyorsították a munkaerő vándorlását. Vannak olyan tagállamok, ahol
pár éve még a munkahelyek létesítése jelentette a fő gondot, ma viszont
a munkaerő hiánya jelent problémát. Megrendeléssel bíró vállalkozások
állnak le, de az egészségügyi ellátás is munkaerő hiánya miatt akadozik
és egyre nő a műtétre várók listája az orvoshiány miatt.
Az
Európai Unió mint a tagállamok együttműködésén alapuló
gazdasági-politikai közösség az elmaradott térségek felzárkóztatását is
közös gondnak tekinti, ezért a 2007-2013 között időszakra előirányzott
összkiadások 36 %-át a felzárkóztatás támogatására fordította. A
támogatás jelentős részét azok a régiók kapták, ahol az egy főre
jutó GDP nem érte el az uniós átlag 75 %-át. Az uniós
támogatásból jelentős összeg jutott a munkanélküliség felszámolására,
munkahelyek teremtésére és a gazdasági szerkezet átalakítására, ebből
főként elmaradott térségek és leépülő iparvidékek részesültek.
Ami
az Európai Unió jövőjét illeti a tagországok vezetői politikusai és az
EU vezetői egyaránt keresik a válaszokat arra, hogy mi jelentené a
járható utat az integráció harmadik szakaszához.
Egy olyan
modell kialakítása jelenthetne többségi támogatást élvező megoldást,
amely inkább a gazdasági és pénzügyi területre fókuszál, amely alapján
jól megférnek egymás mellett az integráció különböző fokán álló
tagállamok, amelyben megmarad a nemzeti függetlenség, ugyanakkor az
érdekközösség hatása adott területeken jelentősebb elmozdulást
eredményez a föderálisabb rendszer felé.
ezt akartuk?
Csak állunk és nézünk. A 2010 óta bekövetkezett változások mutatják milyen lesz az új polgári Magyarország. Nem ilyent akartunk. Nem így gondoltuk. Nem erre szavaztunk.
Irányváltást !
A magyarok kétharmada szerint rossz irányba mennek a dolgok. A magyarok kétharmada irányváltást akar. Van aki Orbánnal, van aki nélküle. Nyugati demokráciát. Nyugati béreket. Nyugati jólétet.
harc helyett jólétet!
Nem élünk jobban mint a rendszerváltáskor. Ugyan emelkedtek a jövedelmek, de magasabbak lettek az árak is. Nekünk harc jutott, másoknak jólét. Harc helyett mi is jólétet akarunk.
MILYEN EURÓPÁT AKARUNK?
Az Európai Unió nem csupán a politikusok Európája és Uniója,
hanem a civileké, az európai polgároké is.
Mi
több, a cél az, hogy az európai polgárok számára még jobban élhető és
élvezhető Európa formálódjon, még több legyen a boldogulásra, az
önerőből történő érvényesülésre, az önmegvalósításra esélyt nyújtó
lehetőség.
Ezért is lenne fontos, hogy az Európai Unió
fogadja a civilek, a civil közösségek ilyen irányú és az Európai Unió
jövőjére vonatkozó javaslatait, biztosítsa, hogy azok közül a
figyelemre méltóak a döntéseket hozó politikusok és a nyilvánosság
számára is elérhetőek és megismerhetőek legyenek. Ennek egyik
gyakorlatban megvalósuló lehetősége lenne, hogy a tagországokban
található uniós nagykövetségek befogadják a civilek emailben és írott
formában beérkező javaslatait, azt lefordítják és továbbítják az erre
kidolgozott szisztéma szerint.
A változáshoz, fejlődéshez új
ötletek, új elképzelések kellenek, ugyanakkor gyakran hallható, hogy az
Európai Unió intézményi felépítése túl bürokratikus és merev a
változások befogadására és elutasító az új megoldások iránt. Ha nincs
akarat és nincs struktúra a változások elfogadására, megvalósítására,
akkor a gyors fejlődés elszáguld az Európai Unió mellett.
A
változás első lépését a hozzáállás változtatása jelenthetné, hogy a
jövőben egy az új iránt nyitott és gyorsan reagáló Európai Unió
foglalja el helyét a világ sorsát, jövőjét befolyásoló nagyhatalmak
között.
Az Európai Unió jövőjéről folyó vitában többségi
támogatást élvező álláspont volt, hogy a közös politika főként
gazdasági és pénzügyi területre koncentrálódjon, az integráció és a
fejlődés különböző fokán lévő tagállamok nemzeti függetlensége
megmaradjon, a közös cselekvés vonatkozásában pedig az érdekközösség
jelentse a motivációt.
Többségi támogatást élvező
álláspont volt mindaddig, amíg a több mint 1 millió menekült
beáramlása, a növekvő terrorizmus, és a sok áldozatot követelő párizsi
robbantás merőben új helyzetet teremtett.
Az Európai
Unió számára egyfelől megoldást kell találni a menekültek áradatának
megfékezésére, az Unió határainak megvédésére, a terrorizmus és a
terroristák távol tartására, arra, hogy mi legyen az EU határain belül
lévő több mint 1 millió menekülttel, de ami talán lényegesebb, nem
halasztható tovább annak eldöntése, hogy az EU tud és akar
nagyhatalomként működni és reagálni, ehhez megtalálja a döntési
mechanizmust és intézményi felépítést.
A B-modell egy
olyan Európai Unió modelljét mutatja be, amely közel
500
millió polgára érdekében cselekvő nagyhatalomként akar és tud fellépni.
Az Európai Unió - mint nagyhatalom - politikai tanácsának
tagjai a tagállamok vezetői, akik annak tudatában hozzák meg
döntéseiket, hogy ők nem csupán egy kisebb vagy nagyobb nemzetállam
érdekeit képviselik, hanem egy nagyhatalom legfelsőbb politikai
vezetésének egyenrangú tagjaiként felelősséget viselnek közel
500
millió uniós polgár sorsáért, jövőjéért.
menekültáradat
A frontzónában élők naponta szembesülnek ártatlanok
lemészárlásával, a
legszörnyűbb módon történő kivégzésekkel, kegyetlen kínzásokkal, a
nőkkel szembeni erőszakkal. Vannak akik szomszédos államokban lévő
menekülttáborokba és vannak akik egyenesen Európa felé indulnak el.
Már több mint 4 millióan hagyták el Szíriát, a menekültek fele törökországi menekülttáborokban várja sorsának alakulását. A menekülttáborokban lévők száma egyre nő, ellátásuk pedig egyre rosszabb lesz.
Egyrészt
a törökországi táborokban romló körülmények erősítik sokakban
a
továbblépés szándékát, azt, hogy figyeljék milyen jobb lehetőség
adódhat, de az áradat megindulásában ennél is fontosabb tényező lett az
embercsempész hálózatok kialakulása, valamint a a menekültútvonalakról
és a menekültek németországi fogadásáról gyorsan szárnyra kapó hírek és
azok továbbadása is.
A menekültek számára Németország lett
az álomország, ahol tárt karokkal fogadják őket, főként a szíreket.
Elhelyezést, ellátást, gondoskodást kapnak. Az információtovábbítás mai
viszonyai között egyaránt gyorsan célba érnek a jó és rossz hírek, így
aztán nem kell csodálkozni, hogy a megszépített állapotokról szóló
információk felfokozták az indulási kedvet. Kialakult egyfajta
tömegpszichózis. Senki nem akart és nem akar lemaradni a
jóról,
kimaradni a jóból, ha marad és nem indul el mint mások, akkor
vesztesnek érezné magát.
Ezért aki tudta pénzzé tette
mindenét és útra kelt. Mintha nem is lettek volna határok, vég nélküli
emberfolyam hömpölygött Európa belsejébe. Európa egyik fele bénultan
szemlélte, hogyan masíroznak százezrek Németország és Skandinávia felé,
a másik fele pedig ujjongott és ünnepelt mintha régen várt kedves
vendégek jöttek volna. A pesszimisták közül aki időben
eszmélt
kerítéssel igyekezett megállítani az áradatot, ami sikeresnek is
bizonyult, mert más utat keresett az emberfolyam.
Később már
kezdett alább hagyni az európai öröm, amikor tudatosult, hogy a
városokat megtöltő sokaság, az ezzel járó anyagi teher és a jövőbeni
helyzet kezelhetőségének kérdése bizony újabb és újabb megoldandó
problémát jelent. A hullámzó közhangulat alakításában fontos szerepe
lett a médiának is, attól függően, hogy a történet melyik oldalát
mutatta. Amikor az életüket, gyerekeik életét mentő menekültek
megpróbáltatásai, a naponta érzékelhető szörnyű erőszak került előtérbe
akkor a szimpátia erősödött, amikor az Olaszországban, bérelt villákban
elszállásolt, ingyen internetet és takarítónőt követelő afrikai
menekültek kukákat borogató tüntetése került a címlapokra, akkor pedig
az elutasítás, sőt az indulatos ellenérzés erősödött.
De a
legtoleránsabb országokban, így például Svédországban, Németországban
és Ausztriában is felerősödtek a kritikai hangok. Miért jó ez nekünk,
mi ebből a hasznunk? Ha pedig ez szolidaritás kérdése, akkor az EU
minden tagja egyenlően vegye ki a részét!
A menekültek
jövőbeni helyzetének rendezését illetően egyre
határozottabban
megjelenik két egymással ütköző álláspont. Vannak akik a befogadást és
vannak akik a hazatelepítést támogatják. A hazatelepítés
elképzelhetetlen a válságövezet helyzetének rendezése nélkül, olyan
biztonsági zónák kialakítása nélkül, ahol a hazatelepített menekültek
részére létesített menekülttáborok védettek és biztosítják a szükséges
létfeltételeket.